#rothmuzeumblog

KÖRFORGÁSBAN: A RÓTH MIKSA EMLÉKHÁZ ÉS GYŰJTEMÉNY KÖZÖSSÉGÉNEK INTERJÚSOROZATA

Néhány hónapja interjúsorozatot indítottunk a blog felületén, amely közösségünk tagjait mutatja be: megismerhetitek, kik tevékenykednek nap mint nap a múzeum fejlődéséért, kik hozzák az új ötleteket, kikkel találkozhattok programjainkon, és kik dolgoznak azért, hogy intézményünk egy fejlődő, izgalmas, sokak számára szerethető hely legyen.

A múzeum munkatársainak és gyakornokainak személyes történeteit, egykori benyomásait, motivációit ismerhetitek meg az írások által, hétköznapjaink meghatározó perceiről olvashattok a cikkekben. Bízunk abban, hogy a beszélgetések nem csak érdekes olvasmányok lesznek számotokra, hanem közösségünk tagjairól készült lenyomatokká is válnak, amelyeket Nikol Fuska gyakornokunk portréfotói tesznek még emlékezetesebbé. 

Ötödik interjúnkat Szabó-Vagyóczki Nórival készítettük, aki harmadik turnusát tölti nálunk, 2024 tavasz óta a múzeum gyakornoka. Nóri az elmúlt 1,5 évben számos feladatba kapcsolódott be: tematikus tárlatvezetést dolgozott ki és tartott meg a Kulturális Örökség Napjain, a #rothmuzeumblog admin feladatait látja el, közösségi és családi eseményeink állandó segítője, de a Múzeumok Éjszakáján, a Múzeumok Majálisán és a Budapest100 nagyrendezvényein is találkozhattatok vele. A Nórival készült interjúból megtudhatjátok, mi volt az első benyomása rólunk, amikor belépett a Róth Miksa Emlékház és Gyűjtemény kapuján, hogy mit kérdezne Róth Miksától, ha megtehetné, és arról is mesél nektek, miben fejlődött, mit adott neki a gyakornoki lét. 

Fotó: Nikol Fuska

Mi hozott téged a múzeumba, és mikor érkeztél a csapatba? Mi az első emléked velünk kapcsolatban? 

Kereső fázisban voltam, amikor jelentkeztem a gyakornoki programba. Kerestem közösséget, ahova tartozhatok, kerestem fejlődési lehetőséget, hogy gyarapítsam a tudásom. Több helyre jelentkeztem az érdeklődési köröm szerint, végül nálatok maradtam és vagyok azóta is (2024 április óta). 

Az első interjú nagyon megmaradt bennem. Nemcsak egy befogadó tér várt, hanem valami „másokraisátragadós” szakmai szenvedélyesség. Amikor bemész egy szobába, és azt érzed, hogy az ott ülők mindegyike ott akar lenni, nemcsak ott van, mert ez a feladat.

Fel tudnál idézni egy olyan maradandó múzeumi élményt, szituációt vagy eseményt, amely során valami újat tanultál? 

Ó, mindig tanulok valami újat. Az egy dolog, hogy teljesen beleláthatunk és részt is vehetünk a múzeumi munkában - legyen az gyűjteményi munka, a programokban való részvétel (szervezéstől a megvalósításig) vagy a múzeum egyéb feladatai. De nálatok még az onboarding is olyan volt, hogy elájultam – kommunikációs területről érkeztem a múzeumba, és nem tudom nem észrevenni, hogy egy szervezetben milyen a belső kommunikáció, milyen a működés. Többrészes elméleti képzés várt minket a csatlakozáskor, a workshopokon és élesben, a programokon tanulhatunk a gyakorlatról, illetve a csapatépítőkön elmegyünk más múzeumokba tárlatvezetésekre. Ez mind tanulási lehetőség, ráadásul a változatos feladatok által rengeteget tanultam magamról is. 

Ha beszélgethetnél egy már nem élő „legendával”, legyen ő alkotóművész, történelmi személy vagy író, ki lenne az?

Természetesen leülnék Róth Miksával egy pohár valamire a múzeum udvarán, és megkérdezném őt azokról a történetekről, amikben jelenleg nem vagyunk biztosak az életével kapcsolatban. Illetve tovább kérdezném őt a megéléseiről. 

Mivel töltöd a szabadidődet, mi kapcsol ki igazán? 

A csend, az olvasás, a mozgás. Mindig olvasok művészetterápiákról (módszertan), valamelyik kultúra népmesegyűjteményét meseterápiás fókusszal (most épp Óceánia), és gyermekirodalmat (imádok műmesék után kutatni, rengeteg szuper kortárs író van). Ha pedig mozgás, akkor természet, vagy ha nem is jutok el mindennap zöld környezetbe, csak gyalog menni bárhova - bevásárolni, ügyintézni, közben a kedvenc zenéimet hallgatni (ami ugye lelkileg emel), vagy valamilyen edukáló podcastet szellemi táplálék gyanánt. 

Ha hazavihetnél egy Róth Miksa alkotást a gyűjteményünkből, melyiket választanád? 

Hű, egyértelműen a Keleti hercegnőt. Amellett, hogy számomra a nőiségről mesél ez az alkotás, a technika is különleges, ugyanis Miksa egyik kísérletezésének történetét viseli magán a matt mozaikról. Úgy tudjuk az emlékezéseiből, hogy nászútján, Rómában a Szent Péter-bazilika mozaikoltárképeit nézve nem talált olyan nézőpontot, ahonnan a képek felületének csillogása ne zavarta volna – ekkor merült fel benne, lehetne-e fényteleníteni az üvegmozaikot. 

Keleti hercegnő a 2025 nyarán megszépült, épülő kiállítótérben

Kriszti kérdezte¹: Hogy látod magad 5 év múlva? Mivel fogsz foglalkozni? Milyen terveket valósítanál meg addig?

Az biztos, hogy ahhoz tartom majd magam, amihez ma is: egy olyan élet kialakítása, amiben jól érzem magam, a mindennapokban. Hogy ez aktuálisan mit jelent számomra, az változó. Jelenleg egy olyan életszakaszban vagyok - hamarosan szülő leszek -, ami meghatározza majd az elkövetkezendő 5 évemet (és a többit), ez a felelősség önmagában is egy olyan vállalás, ami kitölti a terveim nagyon sok rétegét. Izgalmas, várom nagyon. ☺ 

+1 Milyen kérdést tennél fel a következő interjúalanynak?

Mi az, ami nélkül nem telhet el nap? Arra a tevékenységre gondolok a napodban, amitől úgy érzed: ma már megérte felkelni. 

A KÖRFORGÁSBAN interjúsorozat mentora, szerkesztője, a beszélgetések szervezője Pintér Zita, a gyakornoki program egyik koordinátora, aki maga is gyakornokként érkezett elsőként a múzeumba. 2021 tavaszán, az első gyakornoki turnus tagjaként kapcsolódott be az intézmény munkájába, majd hamarosan az új stratégia alapján bővülni kezdő munkatársi állomány tagja lett. A Róth Miksa Emlékház és Gyűjteményben ma már segédmuzeológusként, valamint közművelődési szakemberként dolgozik. 

__
Jegyzetek:

¹ A hatodik kérdés az interjúsorozatban egy mindig változó kérdés, amit az előző alany tesz fel a soron következőnek. (szerk.)