#rothmuzeumblog

KÖRFORGÁSBAN: A RÓTH MIKSA EMLÉKHÁZ ÉS GYŰJTEMÉNY KÖZÖSSÉGÉNEK INTERJÚSOROZATA

Interjúsorozatot indítottunk a blog felületén, amely közösségünk tagjait mutatja be: megismerhetitek, kik tevékenykednek nap mint nap a múzeum fejlődéséért, kik hozzák az új ötleteket, kikkel találkozhattok programjainkon, és kik dolgoznak azért, hogy intézményünk egy fejlődő, izgalmas, sokak számára szerethető hely legyen.

A múzeum munkatársainak és gyakornokainak személyes történeteit, egykori benyomásait, motivációit ismerhetitek meg az írások által, hétköznapjaink meghatározó perceiről olvashattok havonta egyszer. Bízunk abban, hogy a beszélgetések nem csak érdekes olvasmányok számotokra, hanem közösségünk tagjairól készült lenyomatokká is válnak, amelyeket Nikol Fuska gyakornokunk portréfotói tesznek még emlékezetesebbé. 

Hetedik interjúnkat Jalloh Amadu Balázzsal készítettük, aki második gyakornoki turnusát tölti nálunk, 2025 tavaszán érkezett a múzeumba. Amadu aktív tagja a múzeum gyűjteményi csapatának, műtárgyainkból és művészettörténeti tanulmányaiból inspirálódva cikkeket is ír a blogra, például gótikus katedrálisok ólmozott üvegablakairól, mely sorozat formájában depütált szeptemberben. Mi több, egy vallási témájú tárlatvezetést is tartott már, amit az Ars Sacra fesztiválra ellátogatók hallgathattak meg. A vele készült interjúból Amadu kedvenc művészeti korszakába is betekintést kaphattok, de azt is megtudhatjátok, hogy melyik múzeumi nagyrendezvényen érték meghatározó, új tapasztalatok, maradandó élmények. 

Fotó: Nikol Fuska 

Mi hozott téged a múzeumba, és mikor érkeztél a csapatba? Mi az első emléked velünk kapcsolatban? 

A VII. kerületben felnőve elkerülhetetlen volt, hogy ne ismerjem a múzeumot és Róth Miksát. Amikor azonban hallottam a gyakornoki programról, úgy gondoltam ideje, a művészettörténeti tanulmányaim mellett, a múzeumi életbe is belelátni, belekóstolni.

A legeslegelső emlékem az első „ismerkedős” alkalom talán, ami elképesztően pozitív élményként maradt meg. Emlékszem arra az érzésre, hogy egy körben ülve beszélgettünk és azt éreztem, hogy itt mindenki ugyanazon a szenvedélyen osztozik, hogy itt az emberek motiválják egymást és örülnek egymás sikereinek, sőt segítenek egymásnak elérni azt. Hogy az itt lévők közös célja, hogy megőrizzük, ápoljuk és továbbadjuk azt, amit mindannyian annyira szeretünk, a történelmet és a művészetet. És hogy ezt egy ilyen csodás környezetben, magának a művésznek az egykori otthonában, gyönyörű műalkotásai között tehetjük, csak tetézi mindezt.

Fel tudnál idézni egy olyan maradandó múzeumi élményt, szituációt vagy eseményt, amely során valami újat tanultál? 

A Múzeumok Majálisán elképesztően elmélyültem a kézműves foglalkozásban, pedig a kézügyesség nem az erősségem. Közben beszélgettünk, nevettünk. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a sátrunknál több család is ott áll, gyerekek, szülők, sőt nagyszülők csatlakoztak be hozzánk és hajtogattak, ragasztottak, rajzoltak velünk. Ekkor tanultam meg, hogy ha szeretsz valamit és élvezettel csinálod, az emberek csatlakozni fognak. Engem is mindig lenyűgöz, ha valaki képes valamiről szenvedélyesen beszélni és ha látszik rajta, hogy tényleg érdekli őt az adott téma. Az őszinte lelkesedés könnyen átragad másra.

Ha beszélgethetnél egy már nem élő „legendával”, legyen ő alkotóművész, történelmi személy vagy író, ki lenne az?

Egyet nem tudnék kiemelni, de valószínűleg azokat a középkorral foglalkozó művészettörténészeket választanám, akikkel nem volt és nem lesz szerencsém már sajnos találkozni. A teljesség igénye nélkül Marosi Ernő, Tóth Sándor, Entz Géza, Mojzer Miklós, Erwin Panofsky, Jean Bony, Paul Frankl, Robert Branner, Willibald Sauerländer és még sorolhatnám. Szükségünk lenne egy jó nagy asztalra, a témákban szerintem nem lenne hiány. Sőt én meg sem szólalnék, nekem elég lenne, ha hallgathatnám őket beszélgetni.

Mivel töltöd a szabadidődet, mi kapcsol ki igazán? 

Szeretek olvasni és múzeumba járni. A középkori történelemtől a japán mangákig mindenfélét szoktam olvasni. Egy-egy kiállításra vagy múzeumba többször is elmegyek, akkor is, ha már láttam, egyszerűen nem tudok betelni velük, mindig észreveszek valami újat, mindig más szemüvegen keresztül nézem őket. Emellett szeretek még társasjátékokkal játszani, a barátaimmal rendszeresen tartunk társasjáték esteket.

Ha hazavihetnél egy Róth Miksa alkotást a gyűjteményünkből, melyiket választanád? 

Legszívesebben az összeset, de ha választanom kéne egyet nagy bajban lennék. A középkori ablakok másolatai nagy kedvenceim, de nem tudom, hogy mutatnának egy modern szoba falán, talán jobb helyen vannak a múzeumban. Így a virágpannó-sorozatot (vadrózsa, napraforgó, írisz, nárcisz) vinném haza. A színei, a virágmotívumok feldobnák az egész helyiséget. A virágszimbolizmus amúgy is érdekel, és nagyon szépnek tartom az ablakok technikai kialakítását, anyaghasználatát.

Csanád kérdezte (1): Ha rendelkeznél azokkal a képességekkel, tudással és a hozzá szükséges anyagokkal, hogy olyan mesterműveket alkoss, mint Róth Miksa, mit készítenél el elsőként, mit ábrázolna és miért? 

Én szerintem egy, a hét fő erényt, a négy kardinális erényt (Iustitia - Igazságosság, Prudentia - Bölcsesség, Temperantia - Mértékletesség, Fortitudo - Bátorság) és a három teológiai erényt (Spes - Hit, Fides - Remény, Caritas - Szeretet) ábrázoló üvegablaksorozatot készítenék. Ezeket az erényeket női alakokként személyesítették meg, amely folyamat amúgy sem áll távol a szecesszió művészetétől. Jó példa erre a múzeum gyűjteményében őrzött A Műveltség allegóriája című üvegablak, ahol ugyancsak egy könyvet tartó női alakot azonosított Róth Miksa a Műveltséggel.

Ma főleg csak a hét főbűnről beszélnek az emberek, pedig az erényeknek is régre visszanyúló ábrázolási tradíciója van. Ezek az ablakok emlékeztetnének minket ezen tulajdonságokra, értékekre, erényekre melyeknek  mai világunkban is helye lenne.

+1 Milyen kérdést tennél fel a következő interjúalanynak?

Ha egy művészeti alkotás (legyen az festmény, épület, szobor, könyv, film/sorozat stb.) emlékét kitörölhetnéd az emlékeidből és újra megnézhetnéd „első” alkalommal melyik lenne az és miért?

A KÖRFORGÁSBAN interjúsorozat mentora, szerkesztője, a beszélgetések szervezője Pintér Zita, a gyakornoki program egyik koordinátora, aki maga is gyakornokként érkezett elsőként a múzeumba. 2021 tavaszán, az első gyakornoki turnus tagjaként kapcsolódott be az intézmény munkájába, majd hamarosan az új stratégia alapján bővülni kezdő munkatársi állomány tagja lett. A Róth Miksa Emlékház és Gyűjteményben ma már segédmuzeológusként, valamint közművelődési szakemberként dolgozik. 

__
Jegyzetek:

1 A hatodik kérdés az interjúsorozatban egy mindig változó kérdés, amit az előző alany tesz fel a soron következőnek. (szerk.)