#rothmuzeumblog

KÖRFORGÁSBAN: A RÓTH MIKSA EMLÉKHÁZ ÉS GYŰJTEMÉNY KÖZÖSSÉGÉNEK INTERJÚSOROZATA

A tavalyi évben interjúsorozatot indítottunk a blog felületén, amely közösségünk tagjait mutatja be: megismerhetitek, kik tevékenykednek nap mint nap a múzeum fejlődéséért, kik hozzák az új ötleteket, kikkel találkozhattok programjainkon, és kik dolgoznak azért, hogy intézményünk egy fejlődő, izgalmas, sokak számára szerethető hely legyen.

A múzeum munkatársainak és gyakornokainak személyes történeteit, egykori benyomásait, motivációit ismerhetitek meg az írások által, hétköznapjaink meghatározó perceiről olvashattok havonta egyszer. Bízunk abban, hogy a beszélgetések nem csak érdekes olvasmányok számotokra, hanem közösségünk tagjairól készült lenyomatokká is válnak, amelyeket Nikol Fuska gyakornokunk portréfotói tesznek még emlékezetesebbé. 

Kilencedik interjúnkat Aladi Lilivel készítettük, aki negyedik gyakornoki turnusát tölti nálunk, 2024 tavaszán érkezett a múzeumba. Lili a múzeum szinte minden feladatában kipróbálta már magát: segítkezett családi napokon, múzeumi kis és nagy rendezvényeken, aktív tagja a gyűjteményi csapatnak, és mindezeken felül saját programot, tematikus tárlatvezetést is tartott már a 2025-ös Budapest Design Week alkalmából. Lilivel találkozhattatok a Múzeumok Majálisán, a Múzeumok Éjszakáján, a Budapest100-on is, a vele készült interjúból pedig megtudhatjátok, kinek a biztatására jelentkezett hozzánk, a gyakornoki programba, és mely részébe pillantana bele a 20. századi, Nefelejcs utcai Róth háznak, ha visszamehetne az időben. 

Fotó: Nikol Fuska

Mi hozott téged a múzeumba, és mikor érkeztél a csapatba? Mi az első emléked velünk kapcsolatban? 

Anyukám már többször is járt tárlatvezetésen vagy egy tematikus program keretein belül a múzeumban, így a helyszínen ő látta meg a gyakornoki program felhívásáról szóló plakátot. 2024 februárjában már biztos volt, hogy jelentkezem az ELTE szabad bölcsészet szakára, hogy művészettörténetet tanulhassak, így anyukám biztatására jelentkeztem a gyakornoki programba, hogy az elméleti oktatás mellett gyakorlatot szerezhessek, belekóstolhassak a múzeumi létbe.

A következő – és egyben első – emlékem a múzeummal kapcsolatban az, hogy az interjú során egy teremben ülök, nagyon izgulok, de három kedves, mosolygós arc néz vissza rám. Egy idő után pedig már azon kapom magam, hogy nem is izgulok, mert jól érzem magam a beszélgetésben. Ez az érzés azóta is töretlen a múzeum munkatársai és a többi gyakornokkal való beszélgetéseinket tekintve.

Fel tudnál idézni egy olyan maradandó múzeumi élményt, szituációt vagy eseményt, amely során valami újat tanultál? 

Ahányszor belépek a múzeumba, mindig tanulok valami újat, mert minden találkozás, program vagy gyűjteményi munka más. Akár időigényes feladatnak is mondható, de azt gondolom, hogy ahhoz, hogy megértsük milyen örökség van a kezünkben, milyen műtárgyak vesznek minket körbe, és milyen kontextusban készültek, érdemes megfigyelni és értékelni a részleteket. A kiállítóterekben lévő üvegablakokat, mozaikokat számtalanszor láttam már, fel tudom idézni, hogy pontosan hol vannak elhelyezve, de amikor ott állok előttük, akkor olyan részleteket is észreveszek, amelyek eddig elkerülték a figyelmemet. Hasonlóképp szoktam érezni egy revíziós nap alkalmával is, amikor a tárgyak állapotát és az információkat róluk felülvizsgáljuk. Ilyenkor egészen közelről nézhetjük meg például a tervrajzokat, ahol jelölve vannak a színkódok vagy látszódnak az elrajzolások. Ezek mind olyan részletek, amelyek nem csak a tervezési folyamat során voltak fontosak, hanem a már kész mű(tárgy) történetéhez is hozzáadnak. 

Egy tárlatvezetés vagy egy nagyobb rendezvény esetében azt szoktam megfigyelni, hogy a látogatók érdeklődését mi kelti fel, hogyan kapcsolódnak a tárgyakhoz és Róth Miksához, a kiállítást látva és a vezetést hallgatva. Legutóbb a Budapest Design Week keretein belül megrendezett tárlatvezetéseink egyikén alakult ki párbeszéd a látogatók között, akik így nem csak passzív befogadói lettek a kiállításnak, hanem személyes megéléseikkel és véleményükkel alakították is azt. Izgalmas tapasztalás volt az, hogy a múzeumi terek és a műtárgyak önmagukon túlmutató felületekké váltak.

Ha beszélgethetnél egy már nem élő „legendával”, legyen ő alkotóművész, történelmi személy vagy író, ki lenne az?

Azt hiszem, Ország Lilivel. Elmennék hozzá a Bábszínházba, és ha meghívna a kis garzonlakásába, akkor végig beszélgetnénk a délutánt, miközben ő alkot. Titokzatos és igen összetett életmű az övé, amelyben az emlékezés, a múlt eseményeinek jelenre gyakorolt hatása, a különböző kultúrák szimbólumrendszerének használata, valamint személyes és kollektív traumáknak a feldolgozása is jelen van. Többször is volt lehetősége külföldi tanulmányútra vagy utazásra menni – például Rómába vagy Tel-Aviv-ba – egy olyan időszakban, amikor ez nem sok ember számára volt elérhető, de gondolkodásmódja is legalább annyira misztikus, mint az ezekről a helyekről megismert és művészetébe belehelyezett motívumok. Érzelmi világa, az emlékezés problémája, az utazás iránti szenvedélye és a saját elméjében való elmerülése közel állnak hozzám, így ha beengedne a saját világába, szívesen beszélgetnék vele ezekről.

Mivel töltöd a szabadidődet, mi kapcsol ki igazán? 

Igyekszem minél többet olvasni, de néha az egyetemi kötelező szakirodalmakkal egy időre „telítődöm”, így van, hogy szórakoztatásból már nem is tudok könyvhöz nyúlni. Szeretek kiállításokra járni, – akár egyedül vagy a barátaimmal – van, hogy többször is megnézek egy tárlatot, mert itt is előfordul, hogy más része szólít meg vagy válik éppen aktuális kérdéssé a számomra. Ebben igyekszem minél szélesebb perspektíván mozogni, hogy ne csak ugyanazoknak az intézményeknek a kiállításait tekintsem meg, amelyeket egyébként kedvelek. Az utóbbi fél évben többször is megfordultunk a barátaimmal a Bem Moziban, mert egyrészt a filmnézés kikapcsol, másrészt tudatos döntés a streaming platformok kínálta túlfogyasztás ellen. Ha eljutok a moziba, akkor az minőségi idő és közösségi élmény is.

Ha hazavihetnél egy Róth Miksa alkotást a gyűjteményünkből, melyiket választanád? 

Erre a kérdésre korábban azonnal rávágtam volna, hogy az Éjszakai táj liliomokkal az, amit nagyon szívesen elhelyeznék a lakásban. Persze ez most is megállja a helyét, ebben látom Róth Miksa technikai tudásának és esztétikájának összegzését, beteljesedését. De a tárlatvezetésemre készülve, Róth Miksa Nagy Sándorral való közös alkotása, a Lovag kedvesével volt az, ami új érdeklődési irányt nyitott számomra az életműben. Eleinte ódzkodtam a gödöllői művészteleppel foglalkozni, de nagyon izgalmas és produktív időszaka ez Róthnak. A szecessziós üvegfestmény középkori tematikája és kivitelezése is közel áll hozzám: a lovagi világ és szerelem megjelenítése, valamint a mindig lenyűgöző gótikus katedrálisokban alkalmazott sűrített elbeszélői mód felhasználása. Nem utolsósorban, az üvegfestmény méreteit tekintve is előnyösebb lenne a lakásban, mint a nagyobb üvegfestmény.

Luca kérdezte (1): Ha beköltözhetnél egy napra a Róth házba, annak bármelyik periódusában, mikor költöznél be és hová?

A ház minden emeletén van egy kedvenc helyiségem, de azt hiszem, hogy nem a házba költöznék be, hanem a belső udvaron lévő, különálló épületbe, amely egykor a Róth műhely volt (ma sajnos állapota miatt nem látogatható). Szeretném látni, ahogyan e műhely fénykorában – 1910/20-as évek – Róth Miksa és munkásai dolgoznak, kíváncsi lennék miről beszélgetnek vagy milyen poénokon nevetnek. Ott lenni, ahogyan a különböző anyagokból létrehozzák az üvegablakokat és üvegmozaik képeket. Ülnék, figyelnék és hallgatnék, ha pedig lehetőségem adódna kérdeznék is.

+1 Milyen kérdést tennél fel a következő interjúalanynak?

Ha Róth Miksa lennél, mi lenne a kedvenc helyed Budapesten és miért?

A KÖRFORGÁSBAN interjúsorozat mentora, szerkesztője, a beszélgetések szervezője Pintér Zita, a gyakornoki program egyik koordinátora, aki maga is gyakornokként érkezett elsőként a múzeumba. 2021 tavaszán, az első gyakornoki turnus tagjaként kapcsolódott be az intézmény munkájába, majd hamarosan az új stratégia alapján bővülni kezdő munkatársi állomány tagja lett. A Róth Miksa Emlékház és Gyűjteményben ma már segédmuzeológusként, valamint közművelődési szakemberként dolgozik. 

__
Jegyzetek:

1 A hatodik kérdés az interjúsorozatban egy mindig változó kérdés, amit az előző alany tesz fel a soron következőnek. (szerk.)