#ROTHMUZEUMBLOG

„Benne volt az Isten dicsősége; ragyogása hasonló volt a legdrágább kőhöz, a kristályfényű jáspishoz...” (Jel 21,11)

Sainte-Chapelle, Párizs. Fotó: Wikipedia

A középkori üvegfestészet és ólmozott üvegművészet a gótika egyik legfontosabb irányzata - Róth Miksa is az utóbbi művészeti ágban alkotott. Karrierje elején a középkori mesterek által megalapozott úton járt, majd élete, karrierje előrehaladtával letérve arról, saját útját kövezte ki a szecesszió és az Art Déco művészeti stílusában. Az előző cikkben megismerkedtünk a gótika születésével és Suger apát alapgondolataival. Cikksorozatunk második részében továbblépünk és a gótika ragyogó korszakát, a rayonnant gótika művészetét fogjuk közelebbről megvizsgálni.

Suger apát után, az idő előrehaladtával, a gótika alapgondolatai megszilárdultak, rendszerbe rendeződtek. A klasszikus gótika egyik főműve, a chartres-i Notre-Dame-székesegyház évtizedekre, sőt évszázadokra meghatározta a gótika fejlődésének irányát, illetve lefektette a gótika következő szakaszának művészeti, építészeti problémáit, kérdésköreit. 

Pierre de Montreuil 1250 körül kezdi el tovább finomítani a Suger által megkezdett munkálatokat a saint-denis-i apátsági templomon (fotó). (1) A már Suger korában felújított nyugati homlokzatot és a szentélyt körülölelő kápolnakoszorút összekötő hosszház és az azt keresztező keresztház felújítása még hátra volt. Az épület falai szinte kőbordázattá váltak, a lándzsaablakokat lezáró rozetták olyan mértékben lettek megnagyobbítva, hogy teljesen kitöltik a rendelkezésükre álló teret, elárasztják fénnyel a templombelsőt. (2) A kereszthajó északi és déli oldalán található rózsaablakokat méltán viselik a gótika ezen korszakának jelzőjét, a ragyogót.

A rayonnant gótika az elnevezését, a kor jellegzetességéről, az ablakok finom tagolásáról és a rózsaablakok sugarairól kapta. (3) Az új stílus elterjedésével egyre több templomra kaptak megbízást és egyre gyorsabban kellett felépíteni ezeket az épületeket. Az építkezések ösztönözték a technikai haladást. Az építőmesterek tapasztalatot szereztek az új művészet építészeti folyamatában, jobban átlátták azt és ezúttal sokkal hatékonyabban, gyorsabban tudták megtervezni. (4) Egyre több építőmester nevét ismerjük a korból, megszületnek a „sztárépítészek”, amilyen például Pierre de Montreuil is volt. Megjelentek a részletes építészeti rajzok, mint amilyen Villard de Honnecourt vázlatfüzete. Villard de Honnecourt a XIII. századi katedrálisok kortársa, az észak-franciaországi Pikárdia szülötte valószínűleg páholymester lehetett, de pontos szerepéről a kor építkezésein nem tudunk. Biztosan tudjuk azonban, hogy személyesen jelen volt ezeken a helyszíneken, járt Chartresban, Reimsben, de még Magyarországon is, amely látogatásokról vázlatfüzetének lapjai tesznek tanúbizonyságot. (5) Vázlatait intelmekkel toldotta meg, ezeket könyvbe fűzte. Néhány bejegyzés tanúsága szerint könyvét még a XIV-XV: században is használták. (6) Vázlatfüzetének 20. lapján azt írja:

„Lássátok itt az egyik reimsi ablakkeret formáját a hajó szakaszaiból, olyat, amilyenek két pillér között vannak. Amikor ezt lerajzoltam, mert ezt szerettem leginkább, Magyarország földjére küldtek.”  (7)

A reimsi székesegyház belső nyugati homlokzata és vázlatok a reimsi székesegyház hajójáról Villard de Honnecourt vázlatfüzetében. Fotó: Wikipedia

A reimsi székesegyház a XIII. század során épült és a katedrálisok királynőjének szokták nevezni. Jean d’Orbais ablakokkal teljesen áttört templomot tervezett, sőt Gaucher mester később a nyugati homlokzaton lévő összes timpanont is üvegablakokkal helyettesítette. (8) A technikai újítás, a mérmű, amely Reimsben megjelenik lehetőséget adott az üveg, azaz a díszítés felületének megnagyobbítására. Nem véletlen, hogy Villard de Honnecourt vázlatkönyvében a reimsi ablakok mellé magasztaló szavakat írt. (9)

Ugyancsak Reimsből maradt ránk Hugues Libergier építőmester neve, aki a mára már elpusztult, reimsi St.-Nicaise apátsági templom tervezője volt. Síremlékét (10), amely eredetileg a saját maga által tervezett templomban fedte végső nyughelyét, átvitték a reimsi katedrálisba. (11)

A mára már elpusztult reimsi Saint-Nicaise-templomról készült metszet. Fotó: Wikipedia

De milyen is volt a mára már elpusztult műve Hugues Libergiernek? A szerencsénkre 17. századi ábrázolásokon fennmaradt épület a rayonnant gótika egyik legkiemelkedőbb alkotása lehetett. Főhomlokzatán a kapuzatok emberi léptékűre lettek tervezve, helyet hagyva maguk felett egy hatalmas ablaknak. Ez az ablak nemcsak egy rózsaablakból állt, ahogy egy átlagos templom nyugati homlokzatán megszokhattuk, hanem alatta lándzsa alakú ablakoknak is maradt hely, így a főhajó nyugati fala egy teljesen kinyitott, ablakkal áttört felületté vált, amely az egész hajót elárasztotta fénnyel. (12) A templom a francia forradalomnak esett áldozatul, csakis az az előtt készült metszetekről ismerjük.

A 12-13. század prosperáló időszaka után a 14. századi válság és a százéves háború néven ismert háborúk sorozata átvitt értelemben és szó szerint is felgyújtják, lángra lobbantják ezeket a kialakult ragyogó formákat. A késő gótika flamboyant, azaz lobogó, lángoló stílusa a lángnyelvformájú ablaknyílásokról kapta a nevét. A gótika ezen szakaszáról harmadik, befejező cikkünkben fogunk szót ejteni.

_ _

(1) Georges Duby: A katedrálisok kora. Művészet és társadalom 980-1420. Budapest. 1984, 168.o.

(2) Gótikus stílus. Építészet. Szobrászat. Festészet. Szerk. Rolf Toman - Birgit Beyer - Barbara Borngässer. Budapest 1998, 82.o.

(3) Gótikus stílus. Építészet. Szobrászat. Festészet. Szerk. Rolf Toman - Birgit Beyer - Barbara Borngässer. Budapest 1998, 80.o.

(4) Gótikus stílus. Építészet. Szobrászat. Festészet. Szerk. Rolf Toman - Birgit Beyer - Barbara Borngässer. Budapest 1998, 80.o.

(5) Gótikus stílus. Építészet. Szobrászat. Festészet. Szerk. Rolf Toman - Birgit Beyer - Barbara Borngässer. Budapest 1998, 80.o.

(6) A középkori művészet történetének olvasókönyve. Összeáll. Marosi Ernő. Budapest. 1997, 140.o.

(7) A középkori művészet történetének olvasókönyve. Összeáll. Marosi Ernő. Budapest. 1997, 143.o.

(8) Georges Duby: A katedrálisok kora. Művészet és társadalom 980-1420. Budapest. 1984, 137.o.

(9) Gótikus stílus. Építészet. Szobrászat. Festészet. Szerk. Rolf Toman - Birgit Beyer - Barbara Borngässer. Budapest 1998, 60.o.

(10) Sírkövén ő, mint egyetemi magiszter áll, kezében mutatópálcát és magának a templomnak kicsinyített mását tartja. Ez a fajta ábrázolás a donátorok, donátorportrék sajátja, így viszont, ebben a kontextusban, egyfajta szellemi donátorként állítják be a tervezőt, aki megalkotta a művet a világ számára. Egyetemi viselete és a fedlapon körbefutó körirat pedig hitelesen megörökíti a korban megváltozó megítélését az építészetnek, mint művészeti ágnak. A körirat úgy mutatja be az ábrázoltat, mint magister lathomorumot, azaz mint a kőművesség magiszterét.

(11) Gótikus stílus. Építészet. Szobrászat. Festészet. Szerk. Rolf Toman - Birgit Beyer - Barbara Borngässer. Budapest 1998, 88.o.

(12) Jean Bony: French Gothic Architecture of the 12th and 13th Centuries, Berkeley, 1983, 382-383.o.

Felhasznált irodalom:

Jean Bony: French Gothic Architecture of the 12th and 13th Centuries, Berkeley, 1983

Georges Duby: A katedrálisok kora. Művészet és társadalom 980-1420. Budapest. 1984

A középkori művészet történetének olvasókönyve. Összeáll. Marosi Ernő. Budapest. 1997

Gótikus stílus. Építészet. Szobrászat. Festészet. Szerk. Rolf Toman - Birgit Beyer - Barbara Borngässer. Budapest 1998