#ROTHMUZEUMBLOG

2021 óta vezetek épülettörténeti sétákat Róth Miksa és családja egykori otthonában. Ezeken az alkalmakon nem csupán a ház tereit járjuk be, hanem közösen fedezzük fel az épület és egykori lakóinak gazdag, sokszor meglepő történetét is. A program indulása óta töretlen népszerűségnek örvend: a jellemzően havonta, szombat délelőttönként megrendezett séták immár hatodik éve kivétel nélkül teltházzal zajlanak.

A ház nyári zárva tartása miatt a vezetések átmenetileg szünetelnek, ezért ez idő alatt egy háromrészes blogsorozattal szeretnénk pótolni a személyes találkozásokat. A cikksorozat első része már néhány hete megjelent, ezúttal a telek története után a házakkal foglalkozunk, remélve, hogy az olvasottak az őszi újranyitást követően sokaknak a múzeum meglátogatásához is kedvet csinálnak. A séták összeállítójaként és vezetőjeként ebben a sorozatban az évek kutatómunkája során feltárt épülettörténeti érdekességekből és felfedezésekből válogatok.

Örömhír az érdeklődők számára, hogy nemrég megjelent a Róth Miksa Emlékház és Gyűjtemény kiállítási katalógusának második, bővített kiadása, amely az épület történetét is külön fejezetben mutatja be. A kötet a múzeum őszi újranyitását követően ismét megvásárolható lesz ajándékboltunkban.

Tavaszi épülettörténeti sétán résztvevő csoport a múzeum udvarán
Fotó: Nikol Fuska

Villa és műhely a kertben

Sorozatunk első részében a Nefelejcs utca 26. szám alatti telek tulajdonosaival ismerkedtünk meg, Ocker Menyhérttől Róth Miksáig követve nyomon az adásvételeket. Ezúttal magukat az épületeket vesszük górcső alá, hogy megtudjuk, miért érdemes látogatóinknak nemcsak a falakon belül körülnézniük, hanem kívülről is alaposan szemügyre venniük az épületegyüttest, a kertet és mindezek apró részleteit.

A Jaiser Gyula által 1892-ben terveztetett házak ma is állnak: teljes átalakítást egyik későbbi tulajdonos sem eszközölt rajtuk. A külső-erzsébetvárosi utcaképbe simuló, téglaborítású homlokzat mögött az udvaron egy másik struktúra, egy háromemeletes műhely is helyet kapott, amely elsőként asztalosműhelynek, később üvegműves munkatérnek adott otthont. Az egyemeletes utcai szárny zártsorú beépítésbe illeszkedik, rajta jelentősebb változtatásra csak a 2000-es évek elején került sor, amikor a létesítményt múzeummá alakították, az egykori padlásteret beépítették, és tetőablakokat helyeztek el a tetőzeten az újonnan kialakuló helyiségek megvilágítására. Ugyanekkor kerültek ki a pinceablakokra a ma is látható, „Róth Miksa cs. és kir. udvari üvegfestő” feliratú fémtáblák.

Fémtábla a múzeum pinceablakán

Az épület jobb oldalán nyíló zöld kapun a latin Salva venia, azaz „engedelemmel” felirat fogadja a belépőt; azon áthaladva egy keramitkockával burkolt bejárati folyosón sétálhat végig ma is minden látogató, át a teljes utcafronti szárnyon, egészen a kertig. A folyosó végén álló szélfogó üvegajtón Róth Miksa neve olvasható, felette pedig ólmozott üvegablak-sor köszönti az érkezőt. Maguk az ablakok eredetiek, a Róth Miksa feliratos üveglap azonban csak a hangulat kedvéért került ide, a múzeummá alakítás során. A folyosó ezt követően átvezet a teljes egykori lakórészen, egyenesen a két épület közötti zárt udvarra, ahonnan ma a múzeum bejárata is nyílik.

Jelenleg ugyan üzemen kívül áll, ennek ellenére is a századfordulós ipari építészet igazán jellegzetes darabja a téglaborítású műhelyépület, amely az Emlékház épülete mögött található. A Bartunek Mátyás (1) tervei alapján emelt építmény (2) földszintjén eredetileg szárító- és forgácsolóhelyiségek, kamrák és raktárak kaptak helyet, az emeleteken további szobák és tárolók, legfelül pedig egy padlástér került kialakításra. (3) Amikor Róth Miksa 1910–1911-ben beköltözött, kisebb átalakításokat végeztetett, hogy a struktúra megfeleljen egy üvegműhely igényeinek: több raktárhelyiséget is leválasztott a terekből, és új gépeket szereztetett be. Az épület mégis leginkább a fény bőségének köszönhette, hogy tökéletes otthonává válhatott az üvegművész munkája számára: a nagy, összefüggő belső terekben elhelyezett hosszú asztalokon kényelmesen fértek el a kiviteli tervek, és itt illesztették össze a nagyobb alkotások apró részleteit is. A beköltözéskor a munka- és alkotótér mellé egy fa szerkezetű üvegraktár is épült, amely a szocializmus éveiben garázsként szolgált, majd végül elbontásra került. (4)

Kívülről szemlélve az épület ma is őrzi ipari eredetének jellegzetes vonásait: a több szintet átfogó, vörös téglaburkolatú homlokzatot sűrűn, szabályos ritmusban tagolják a magas, félköríves záródású ablakok, amelyek egykor bőséges természetes fényt biztosítottak a finom üvegművészeti munkához. A homlokzat felső részén húzódó, enyhén tagolt párkányzat és az épület atmoszférája még ma is jól érzékeltetik a ház egykori ipari-műhelyi funkcióját. Az évtizedek óta üresen álló, felújításra váró szárny néma tanúja a valamikor itt zajló nyüzsgő munkának.

Az egykori műhely homlokzata

Az udvar hátsó épülete 1911-től 1939-ig szolgált Róth Miksa műhelyeként, egészen addig, amíg a művésznek a zsidótörvények miatt be nem kellett zárnia azt. (5) A mester 1939 végén az Ozalid Fénymásoló Papír Kft.-nek adta át a helyiségeket, akik átalakították, és jórészt raktárként hasznosították tovább. Az 1952-es államosítás után a valaha tágas tereket feldarabolták, szükséglakásokat és irodákat alakítottak ki bennük — ez az állapot egészen a rendszerváltásig fennmaradt, miközben az épület állaga folyamatosan romlott. (6)

Az udvaron azonban egy másik, jóval látványosabb meglepetés is várja a betérőket, amely ma a Róth Miksa Emlékház és Gyűjtemény kiállításainak is otthont ad. Az utca felől szemlélve semmi nem sejteti, hogy az utcafronti épület kerti homlokzata valójában egy festői, tornyos, verandás villaépület, olyan, mintha az egész ház fordítva épült volna fel a telken: az eleje hátul, a hátulja elöl helyezkedik el. Az impozáns homlokzat ugyanis szándékosan nem az utca, hanem a kert felé néz, és csak az udvarról fedezhető fel igazán. Éppen ezért érdemes minden látogatónknak nemcsak a bejáraton át, hanem a kertből is szemügyre vennie az épületet.

Ebből a nézőpontból, a kertből felfelé pillantva egy igazán különleges részlet is feltárul: az épületet egy csodálatos ólmozott ablak díszíti, amelynek finoman megmunkált üvegtáblái önmagukban is műalkotásként hatnak. Ha innen a torony ablakain át bepillantunk, a belső lépcsőház rajzolatos vonalai tárulnak elénk, mintha az épület ezen a rejtett homlokzatán engedne csak igazán bepillantást saját belső világába.

Épülettörténeti sétán ismerkednek látogatóink a múzeum épületével - az udvar felől
Fotó: Nikol Fuska

A mai arculatot végül a 2000-es évek eleji felújítás után nyerte el az épület, amikor kiállítótérré és múzeumi funkciókat betöltő térré alakították a lakóházat: ekkor épült be a padlástér, ekkor kerültek a tetőre az úgynevezett „kutyaházak”. Ezek mögött ma a múzeum munkatársainak irodái húzódnak. 

A cikksorozat következő és egyben záró részében a falak mögé nézünk: megvizsgáljuk Róth Miksa otthonának berendezését, a család mindennapjait, és feltárjuk azt a történetet is, miként vált a családi hagyaték múzeumi gyűjteménnyé.

Folytatjuk…
__

Jegyzetek:

(1) Bartunek Mátyás neve az 1880-as évek második, valamint az 1890-es évek első felében rendszeresen feltűnik az építőipari témájú sajtóbeszámolókban. Cementiparosként és építőmesterként a Kerepesi út 51. szám alatt működött székhelye. Nevéhez számos polgárház építése és tervezése fűződik, vállalkozását 1884-ben Horváth Antallal alapította, Bartunek&Horváth néven. (Központi Értesítő, 1884. 9. évf. 29. sz. 237., Épitő Ipar, 1889. 13. évf. 678. sz. 105.)
(2) Budapest Főváros Levéltára XV. 17/d 329 033150
(3) Uo.
(4) Az épületekről bővebben a Róth Miksa Emlékház és Gyűjtemény nemrég megjelent kiállítási katalógusában is írtunk. Bővebben lásd: Kolocz Dóra: A múzeum épülete. In: Hangay Csenge et aii. (szerk): A Róth Miksa Emlékház és Gyűjtemény kiállítási katalógusa. Budapest, 2026.
(5) Róth Miksa vállalkozása hivatalosan 1940-ben szűnt meg, ekkor jelentette be ugyanis a mester az iparhatóság felé a cég felszámolását. (Budapest Főváros Levéltára VII. 2/e 41707 1940)
(6) A Fővárosi Közmunkák Tanácsának másodfokú véghatározata az Ozalid Fénymásoló Papír Kft. építési ügyében 1940. április 11-én kelt a Nefelejcs utcai épület átadásának vonatkozásában. (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára T-87. 6a/2.)