Belépve Róth Miksa üveg- és mozaikművész egykori lakásába, ma is számtalan szemet gyönyörködtető bútor, lakáskiegészítő és dísztárgy ragadja meg a tekintetünket. Az egykori művész otthona (és persze műhelye) nem csak saját alkotásaival volt roskadásig tele, hanem a korszak neves alkotóinak nyoma is megtalálható volt a vitrinek rejtekén, a bútorok polcain vagy a szecessziós tapétával borított falakon. Róthék egykori szobáit szemlélve érdemes ezekre a megőrzött, rejtett kincsekre is odafigyelnünk, ugyanis izgalmas történeteket tudnak mesélni nekünk a budapesti századfordulós lakásbelső(k)ről.
A lakás stílusát tekintve nem egységes. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy az ónémet tálalószekrény és étkezőasztal mellett a századforduló leghíresebb, tömeggyártott bútormárkája is képviseli magát, egy Thonet hintaszék. A századfordulós irányzatok célkitűzései közé tartozott a funkcionalitás népszerűsítése, és alkalmazása nem csak az építészetben, hanem a lakásbelsők és használati tárgyak kialakításakor is fontos szempont lett. 1 A Thonet gyár székei az első könnyen szállítható és összeszerelhető ülőalkalmatosságok egyike voltak, amelyek már a századforduló előtti évtizedekben is hódítottak. 2 Méltán lepődhetünk meg ezen, hiszen a Thonet szék a ma emberének is sokat mond, a mester által tervezett formavilágot számos kortárs átdolgozás követte azóta. 3 Michael Thonet (1796-1871) apja vállalkozását 1819-ben vette át, gyárakat a század közepétől kezdve nyitott, később ezeket fiai és leszármazói vitték tovább. Hatalmas választékkal és ikonikus formavilággal jelentek meg a palettán, első nemzetközi sikerét a cég az 1851-es londoni világkiállításon érte el gőzhajlított technikával készült bútoraikkal. Könnyed, letisztult formáik, amik a századforduló szecessziós és Art Deco irányzataiba is úgy beilleszkedtek, mintha csak akkor tervezték volna őket, a Thonet-székek meghódították a világot, még annak ellenére is, hogy az 1860-as évektől komoly versenytársak alakultak a piacon. A bükkfát gőzzel hajlító technika úttörője és fejlesztője azonban mindvégig Michael Thonet maradt, üzletei is gyárai nem csak Európa nagyvárosait fedték le, hanem a tengerentúlra is eljutottak. 4 A tömeggyártással készült „Thonet” a korszak IKEA darabjaiként értelmezhető. A Rajna vidéki Boppardban született mester munkássága az első designerek közé repítette a nevét, a Thonet fogalommá vált. Mai napig találkozhatunk a Thonet szék típusaival kávézókban és gasztrohelyiségekben, pont ott, ahol a nagy térhódítás anno elkezdődött. Róth Miksa hintaszéke kényelmével és kacskaringós bükkfa részleteivel az egykori lakás meghatározó része lehetett.
Távolabb lépve a rattan fonású hintaszéktől a nem messze elhelyezkedő intarziás vitrin rejtekén pasztellpasztel rózsaszín színre leszünk figyelmesek: két likőröspohár bújik meg nem mindennapi színükkel. A poharak formavilága és színválasztása Koloman Moser (1868-1918) osztrák művész munkásságát juttatják eszünkbe, aki a bécsi szecesszió alapítótagjai között vezető szerepet töltött be a művészeti élet alakításában. 5 Összművészeti alkotóként a festészetben, a grafikában, az iparművészetben és belsőépítészetben is megkerülhetetlen a munkássága, az 1903-ban alapított Wiener Werkstatte művészeti társulás Josef Hoffmannal pedig kiteljesedésként értelmezhető a rendkívül sokoldalú művész életútjában. A Wiener Werkstatte évei alatt bútorokat, ezüst-, és textiltárgyakat, ékszereket is tervezett. A bécsi alkotó felkért tervezőként különféle üvegtárgyak, például likőröspoharak tervezésével is ikonikus és egyedi megjelenésű használati tárgyakat hozott létre. 6 A poharak változatos színekben, kecses és visszafogott formákkal jelentek meg a 20. század első évtizedeiben, mi több, a mai napig megállnák a helyüket bármely háztartásban, így nem csoda, hogy Róth Miksa is egy ilyen elegáns és letisztultan modern likőröspoharat választott az otthonába. 7
A két példa a szerző szubjektív választása, és csupán ízelítő Róth Miksa egykori otthonának azon berendezési tárgyai közül, amelyek a századforduló korszakának tudatos tervezéseit hordozzák már magukon, és a lakás történeti jelentőségétől függetlenül, iparművészeti szempontból is kiemelkedők.
__
Jegyzetek:
1 Klaus-Jürgen Sembach: Szecesszió. A megbékélés utópiája. Bp. 2002.
2 Vadászi Erzsébet: A bútor története. Bp. 1987. 183-186.
3 Kovács Dániel: Székből sosem elég: 200 éves a Thonet. Építészfórum Bp. 2019. (Székből sosem elég: 200 éves a Thonet - utolsó megtekintés 2025.03.07.)
4 Vadászi Erzsébet: A bútor története. Bp. 183-186.
5 Szegő György: Koloman Moser (1868-1918) Allround művész: Klimt és Hoffmann között. régi-új Magyar Építőművészet 2019/01. 84-85.
6 Szegő György: Koloman Moser (1868-1918) Allround művész: Klimt és Hoffmann között. régi-új Magyar Építőművészet 2019/01. 84-85.
7 Koós Judith: A Wiener Werkstatte: 1903-1932. Művészettörténeti Értesítő 17. évfolyam (1968) 43-52., valamint Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében található Koloman Moser likőrös pohár. Online adatbázis: Likőrös pohár | Iparművészeti Múzeum Gyűjteményi Adatbázis utolsó megtekintés 2025.03.07.
