#rothmuzeumblog

„Te tünde fény! futó reménység vagy te,
forgó századoknak ritka éke:
zengő szavakkal s egyre lelkesebben
szóltam hozzád könnyüléptü béke!”

Radnóti Miklós Himnusz a békéről! című verse több szempontból is rokonságot mutat Róth Miksa korával és művészetével. Verskedvelőkként régóta szerettük volna behozni a költészetet az Emlékház falai közé, egyúttal párhuzamokat találni iparművészet és költészet között. Erre pedig a magyar költészet napja, József Attila születésnapja bizonyult a legalkalmasabb időpontnak.

Tavaly ketten tartottuk e tematikus vezetést, idén, a nagy érdeklődésre való tekintettel két időpontban hirdetjük meg ezt a programot. Bízunk abban, hogy így még többen átélhetik a művészetek társulásának többletélményét, s ritmus-rím és szín-sziluett, múzsai testvérpárt alkothat.

Kálmán Margit és Tas-Nagy Ágnes
Fotó: Nikol Fuska

Tudható, hogy a művészetek önállóan is megállják helyüket, mégis időről-időre, mint a jó testvérek támogatják egymást, egyszóval társulékonyak. A lényeg, hogy e testvérmúzsák együtt többlettartalmat adjanak, azaz többet, mint külön-külön! Egy más nézőpontot, megközelítést, ami jobban segíti ezen műtárgyak befogadását.

Metafora, megszemélyesítés, metonímia, allegória, hasonlat. Ezek mind az irodalmi nyelv, a poétika fontos stíluseszközei, ahol a gondolat szavakban, a beszéd harmóniájában fejeződik ki. Ólmozott osztás, antiküveg, Tiffany-üveg, zománcfestés, schwarzlot-festés. Ezek mind az üvegfestőművész kelléktárából való anyagok és festészeti technikák, ahol a fény, a szín, a kompozíció és az arányok együttese a funkcionalitáson túlmutatva ad művészi élményt a befogadó számára. Vajon, e nagyon különböző két művészeti ág stíluseszközei miként kapcsolódhatnak egymáshoz, hogyan hívhatjuk ezeket segítségül, hogyan kerülhetünk közelebb a műtárgyak megismeréséhez és megértéséhez a verseken, a költői képeken keresztül?

Mi, e cikk szerzői a kultúraközvetítést hasonlóképpen értelmezzük: Róth Miksa örökségét és alkotásait nemcsak a művészettörténeti sajátosságai vagy a művek keletkezési körülményei és kulturális kontextusa alapján ismertük meg, hanem az üvegfestőművész életművét a személyes élményeink is egyre közelebb hozták hozzánk, mintegy érzelmi és gondolati többlettel is gazdagítva azokat. Verssorok és színes üvegablakok: egyszerre lehetnek ugyanúgy expresszívek, szakrálisak, dekoratívak, és egymással találkozva együtt ritmizálhatnak hangulatokra, az önmagát a világban definiáló ember érzéseire és élményeire. Mindkettőnk tárlatvezetésének legfőbb célja a művészet befogadásának komplexitása, ahol, mint a jó testvérek, a választott versek és a hozzájuk társított iparművészeti alkotások kéz a kézben együtt járnak.

Művészi együttműködésekre, társulásokra Róth Miksa pályafutásában is számos példáról tudunk, most mégsem ezekről, hanem a költészet egy-egy gyöngyszemének párba állításáról lesz szó. Válogatásunk szubjektív s reméljük inspiráló lesz a résztvevők számára. Ötleteink közül egy program keretei között nem mindnek juthat tér, ezért reméljük, hogy további versolvasásra is tudjuk buzdítani majd a tárlatvezetéseken résztvevőket és e cikk olvasóit is.

William Blake: Tigris (részlet, fordította: Szabó Lőrinc) Tigris! Tigris! éjszakánk Erdejében sárga láng, Mely örök kéz szabta rád Rettentő szimetriád? Milyen katlan, mily egek Mélyén gyúlt ki a szemed? Szárnyra mily harc hőse kelt, Aki e tűzhöz nyúlni mert?
Dsida Jenő: Templomablak (részlet) Színek zengése! Fények zúgása! Mártir mosolya! Szűz vallomása! Kék, ami békül, piros, mi lázad! Magasba ragad, a mennybe ragad lángtünemény és tűzkáprázat!
Márai Sándor: Szemek (részlet a Négy évszakból) Ó, ez a fény, mely egyszerre felvillan az utcán, vagy egy színházi tömegben, vagy a villamosban - ez a sugár, a szemek sugara, ez az emberi fény, mely hatékonyabb és égetőbb, mint a rádium sugara, s pörköl szövetet és áthatol a lélek felhámján, gyógyít és roncsol. Micsoda fény! Nézz a szemembe!
William Wordsworth: Táncoló tűzliliomok (fordította: Szabó Lőrinc) Sétáltam, mint felhő, melyet szél hajt, céltalan, könnyedén, s egyszer csak egy sor, egy sereg aranyliliom tűnt elém, a tó partján, a fák alatt ringtak, táncoltak álmatag.
Kosztolányi Dezső: A napraforgó, mint az őrült… A napraforgó, mint az őrült röpül a pusztán egymaga, a tébolyító napsugárban kibomlik csenevész haja. Bolond lotyó - fejére kapja a sárga szoknyáját s szalad, szerelmese volt már a kóró, a pipacs és az iszalag, elhagyta mind, most sír magában, rí és a szörnyű napra néz, a napra, úri kedvesére, ki részeg s izzik, mint a réz.  Aztán eszelősen, bután rohan a gyorsvonat után.
Jókai Mór: Mire megvénülünk (részlet) Ah, de az asszonyi szemnek megvan az a csodás adománya, hogy különbséget tud tenni tekintet és tekintet között. A féltés prismáján keresztül színekre törik a szemsugár, s ez a csodálatos optikai elemző megmondja: ez itt a kíváncsi pislogás, ez itt a kacér kacsintás, ez itt a sárga féltés, ez itt az égő szerelem, ez itt a sötétkék elmerengés.