#rothmuzeumblog

KÖRFORGÁSBAN: A RÓTH MIKSA EMLÉKHÁZ ÉS GYŰJTEMÉNY KÖZÖSSÉGÉNEK INTERJÚSOROZATA

Interjúsorozatot indítunk a blog felületén, amely közösségünk tagjait mutatja majd be: megtudhatjátok, kik tevékenykednek nap mint nap a múzeum fejlődéséért, kik hozzák az új ötleteket, kikkel találkozhattok programjainkon, és kik dolgoznak azért, hogy intézményünk egy fejlődő, izgalmas, sokak számára szerethető hely legyen.

A múzeum munkatársainak és gyakornokainak személyes történeteit, egykori benyomásait, motivációit ismerhetitek meg az írások által, hétköznapjaink meghatározó perceiről olvashattok; mostantól, havonta egyszer. Bízunk abban, hogy a beszélgetések nem csak érdekes olvasmányok lesznek számotokra, hanem közösségünk tagjairól készült lenyomatokká is válnak, amelyeket Nikol Fuska gyakornokunk portréfotói tesznek még emlékezetesebbé. 

A KÖRFORGÁSBAN interjúsorozat mentora, szerkesztője, a beszélgetések szervezője Pintér Zita, a gyakornoki program egyik koordinátora, aki maga is gyakornokként érkezett a múzeumba. 2021 tavaszán, az első gyakornoki turnus tagjaként kapcsolódott be az intézmény munkájába, majd hamarosan az új stratégia alapján bővülni kezdő munkatársi állomány tagja lett. A Róth Miksa Emlékház és Gyűjteményben ma már segédmuzeológusként, valamint közművelődési szakemberként dolgozik.

Az első interjút Bársony Viktóriával, blogunk olvasószerkesztőjével készítette. Fogadjátok szeretettel!

Fotó: Nikol Fuska

Bársony Viktória második turnusát tölti nálunk, 2024 ősz óta a múzeum gyakornoka. Az interjúból megtudhatjátok, mikor járt először a múzeumban, hogy milyen könyveket szeret olvasni, és azt is, melyik, már nem élő irodalmi alakkal beszélgetne egy jót, ha megtehetné.

Mi hozott téged a múzeumba, és mikor érkeztél a csapatba? Mi az első emléked velünk kapcsolatban? 

A 2024 nyarán megrendezett Chill Garden¹ keretein belül ismerkedtem meg a múzeummal, ami akkor ősszel meg is hirdette a gyakornoki programba való jelentkezés lehetőségét. Égi csodának vettem, mert akkoriban költöztem a környékre, és bár magyar szakos bölcsészdiplomát szereztem, úgy éreztem, hogy többet és még többet szeretnék tudni a művészetekről, fejleszteni és kipróbálni magam más területeken is, így amint lehetett, éltem a lehetőséggel. 

Fel tudnál idézni egy olyan maradandó múzeumi élményt, szituációt vagy eseményt, amely során valami újat tanultál? 

Minden alkalommal, amikor belépek a múzeumba, legyen oka egy csapatépítő, elméleti alkalom vagy rendezvény, én mindig tanulok valamit, és mindig jobb kedvvel távozom. Ami különösen érdekes volt számomra, az egy városi séta volt Csikágóban Csikágóról. Ahogy említettem, nemrég költöztem a környékre, és addig csak Márai Sándor Szindbád hazamegy c. művében hallottam a környékről, így jó érzés volt valami jelentősnek a része lenni. Mivel rengeteg érdekességet tanultam az itteni építészetről - ami laikusként mindig vonzott - egészen más szemmel sétálok ezeken az utcákon. 

Ha beszélgethetnél egy már nem élő „legendával”, legyen ő alkotóművész, történelmi személy vagy író, ki lenne az? 

Egyértelműen Henrik Ibsen. Igyekszem nem túlzottan izgatott lenni, de nagyon nehéz, tekintettel arra, hogy a skandináv, különösen a norvég nyelv és kultúra mennyire beszippantott az évek során, de én még egyetemet is úgy választottam, hogy legyen lehetőségem norvég nyelvtanfolyamra járni…

Henrik Ibsen Nóra c. drámáját többször olvastam gimnáziumban, végül ebből írtam a szakdolgozatomat is. Magával ragadott a stílusa, amilyen témát boncolt, ahogy ez megjelent, és amilyen hatást gyakorolt a nemzetközi színháztörténetre. Rendkívül megosztó író és személyiség volt, főleg a magyar recepciót tekintve, mégis a kezdeti ellenszenvet sikerült egy kölcsönös mély szimpátiává alakítania, hisz nemcsak verset írt a szabadságharcunkról, hanem még a nyelvet is tanulgatta, ezzel pedig rendkívül érdekes volt szembesülni.

Ha egy asztalnál ülhetnék vele, rengeteg mindent kérdeznék a népéről, hagynám, sőt kérném, hogy anyanyelvén beszéljen. Beszéljen a nőkről, a társadalomról, vagy bármiről. 

Mivel töltöd a szabadidődet, mi kapcsol ki igazán? 

Az alkotás. Történetek. Igyekszem minél többet olvasni, de bevallom, annyi könyv megfordult a kezemben magyar szakon, hogy folyamatosan dolgozik bennem a kritikus, így sokáig nehezen olvastam számomra igazán szórakoztató irodalmat, de persze azóta ez az állapot is javult. Ha nem a könyvek, akkor filmek, vagy sorozatok kötnek le órákon, napokon keresztül, de rengeteg történetet, amit kitalálok, nemcsak könyv formájában képzelek el, hanem beleélem magam a rendező, operatőr és vágó szerepébe is. Nagyon sok mindent szeretnék csinálni, de a történetek, és azok alkotása, amiben el tudok veszni.

Ha hazavihetnél egy Róth Miksa alkotást a gyűjteményünkből, melyiket választanád? 

A belső udvarra néző lakások nagy része, köztük az enyém sem túl fényes, így nem lenne szívem egy üvegablakot sem hazavinni, viszont A műveltség allegóriája az az alkotás, ami sokáig a háttérképem volt, és ami azonnal megragadta a figyelmem, mikor először megláttam. (Van egy csodaszép írógép a lakásmúzeumban, bevallom afelé is húz a szívem…)

Mivel veled készül az első interjú, a mindig változó kérdést² én teszem fel neked: Mi a legkedvesebb gyerekkori emléked? 

Gyerekként sokat jártam az evangélikus gyülekezet “ifijébe”. Apró korunk óta ismertük egymást, páran osztálytársaim is voltak. Nálunk hagyomány volt, hogy minden évben a konfirmandusok leutaztak Balatonszárszóra, és ott készültek fel a tételekkel, de ezt nem úgy kell elképzelni, hogy egész nap imádkoztunk és szigorú keretek között tanultunk, nagyon szabad, rendkívül jó hangulatú táborok voltak ezek. Emlékszem, hogy sosem voltam olyan gyerek, aki kilépett volna a pici komfortzónájából, mindig vigyáztam magamra, de akkor beadtam a derekam, és április végén, esőben, én is belemásztam a tizennégy fokos Balatonba. Ezek a konfirmáció előtti, és utáni táborok Szárszón talán a legjobb gyerekkori emlékeim közé tartoznak. 

+1 Milyen kérdést tennél fel a következő interjúalanynak?

Kis vagy nagy dolog, de mire vagy a legbüszkébb? 

__
Jegyzetek:

¹ A Chill Garden a Róth Miksa Emlékház és Gyűjtemény nyári programsorozata, ahol kortárs programokkal, filmvetítésekkel, koncertekkel várjuk látogatóink a koraesti órákban. (szerk.)
² A hatodik kérdés az interjúsorozatban egy mindig változó kérdés lesz, amit az előző alany tesz fel a soron következőnek. Mivel Viki volt az első tagja a sorozatnak, a kérdést én tettem fel neki. (szerk.)