#rothmuzeumblog

KÖRFORGÁSBAN: A RÓTH MIKSA EMLÉKHÁZ ÉS GYŰJTEMÉNY KÖZÖSSÉGÉNEK INTERJÚSOROZATA

Interjúsorozatot indítottunk a blog felületén, amely közösségünk tagjait mutatja be: megismerhetitek, kik tevékenykednek nap mint nap a múzeum fejlődéséért, kik hozzák az új ötleteket, kikkel találkozhattok programjainkon, és kik dolgoznak azért, hogy intézményünk egy fejlődő, izgalmas, sokak számára szerethető hely legyen.

A múzeum munkatársainak és gyakornokainak személyes történeteit, egykori benyomásait, motivációit ismerhetitek meg az írások által, hétköznapjaink meghatározó perceiről olvashattok havonta egyszer. Bízunk abban, hogy a beszélgetések nem csak érdekes olvasmányok számotokra, hanem közösségünk tagjairól készült lenyomatokká is válnak, amelyeket Nikol Fuska gyakornokunk portréfotói tesznek még emlékezetesebbé. 

Harmadik interjúnkat Kuslits Júliával készítettük, aki második turnusát tölti nálunk, 2024 ősz óta a múzeum gyakornoka. Juli májusban már tárlatvezetőként is bemutatkozott nálunk, ezen felül rendezvényeink állandó segítője. A blogon a Róth Miksa gyűjteményében fennmaradt, 16. századi, ún. Keresztút üvegpárról írt cikket, most azonban más szerepben ismerhetitek meg őt. Az interjúból megtudhatjuk, mely országokban érzi magát otthonosan és azt is, mi volt az az élmény, ami bátorságot adott neki, hogy kipróbálja magát a programtartás műfajában. 

Fotó: Nikol Fuska

Mi hozott téged a múzeumba, és mikor érkeztél a csapatba? Mi az első emléked velünk kapcsolatban? 

2024 októbere óta vagyok a csapat tagja. Miután júniusban lediplomáztam, szerettem volna gyakorlatot szerezni a múzeumi életben. Ekkor ért el a múzeum gyakornoki felhívása, amire örömmel jelentkeztem, mivel a szecessziót mindig nagyon szerettem, a szakdolgozatomat is ebben a témában írtam. 

Azelőtt nem ismertem a múzeumot, így az első emlékem az, amikor a felvételi beszélgetésemre mentem, és először léptem be a múzeumba. Már a kaputól a kertbe vezető folyosón kivilágított képrészletek is lenyűgöztek, utána pedig felértem a lépcső tetejére, ahol az Éjszakai táj liliomokkal című üvegablakkal találtam szemben magam. Tudtam, hogy itt jó helyem lesz, és a beszélgetés Dórival és Zitával pedig még inkább megerősített ebben.

Fel tudnál idézni egy olyan maradandó múzeumi élményt, szituációt vagy eseményt, amely során valami újat tanultál? 

Ez egy nehéz kérdés, mert akárhányszor beteszem a lábam a múzeumba, felfedezek valamit, amit még nem vettem észre, vagy egy-egy program keretein belül hallok új információkat. Ami elindított ezen a pályán, az egy gimis kirándulás során történt, ahol egy nagyon tehetséges idegenvezető mutatott be nekünk egy skót kastélyt. A barátaimmal a vezetés végén ott maradtunk vele, és megmutatta nekünk a titkos ajtókat és járatokat, ami nagyon izgalmas volt számomra, mivel imádom a kastélyokat. Ez az élmény is inspirált arra, hogy megpróbálkozzak a tárlatvezetéssel, amire a múzeumban lehetőséget is kaptam. 

A Budapest100 keretein belül májusban megtarthattam életem első tárlatvezetését. Nagyon élveztem a felkészülést, ami során több különböző tárlatvezetést is meghallgattam, és a tárlatvezetés workshop is sokat segített a saját vezetésem megvalósításában. Ezek az alkalmak, feladatok mutatják meg, milyen sokat fejlődtem az itt töltött idő alatt. 

Ha beszélgethetnél egy már nem élő „legendával”, legyen ő alkotóművész, történelmi személy vagy író, ki lenne az?

Talán Jane Austen. Óriási rajongója vagyok a Büszkeség és balítéletnek. Többször olvastam és az 1995-ös BBC sorozatot is sokszor végig néztem. (Az a legjobb megfilmesített változat szerintem.) 

Jane Austen nagyon összetetten látta át korának problémáit, ami a karaktereinek jellemében is fellelhető. Tetszik az a lázadás, ami hősnőit és őt is jellemzi, ráadásul a humora is nagyon jó.

Mivel töltöd a szabadidődet, mi kapcsol ki igazán? 

Nagyon szeretek énekelni! Szinte megállás nélkül éneklek, ez mindig olyan természetesen jött nekem. Mostanában viszont komolyabban is foglalkozom az énekléssel, így az inkább “bekapcsol”, mint kikapcsol.

Szeretek a természetben is lenni. Leginkább egy vízparton töltött, napsütéses nap nyugtat meg igazán. Ezért mindig nagyon várom a nyarat, olyankor könnyebb az élet, ami a Summertime című dalban is meg van írva (“Summertime and the living is easy...”).

Ha hazavihetnél egy Róth Miksa alkotást a gyűjteményünkből, melyiket választanád? 

Azt hiszem a Nagy Sándorral közösen megalkotott Nővérek című üvegablakot vinném. Nagyon tetszenek a színei és közvetlen a hangulata. Ezen kívül mindig a húgaimat juttatja eszembe, ami miatt még közelebb került a szívemhez. 

Az Éjszakai táj liliomokkal is nagy kedvencem. Egyszerre sejtelmes és áraszt magából nyugalmat. Zseniális ez a kettősség és gyönyörű az egész kép.

Bianka kérdezte1: Van olyan kedvenc helyed itthon vagy akár külföldön, ahova bármikor szívesen visszatérsz?

Igen, van. Horvátország és Portugália. Kiskorom óta járunk Horvátországba nyaralni egy kicsi kempingbe, egy Dubrovnikhoz közeli, eldugott faluba. Oda bármikor szívesen megyek a táj, a tenger és az emlékek miatt is. 

Portugáliát 2016-ban ismertem meg, 2023-ban pedig ott töltöttem az Erasmusomat. Nincs is olyan nap, hogy ne gondolnék arra, milyen jó lenne ott lenni. Kedves emberek, napsütés, óceán, mi kell még? 

+1 Milyen kérdést tennél fel a következő interjúalanynak?

Ha visszamehetnél az időben melyik évbe utaznál és miért?

Az KÖRFORGÁSBAN interjúsorozat mentora, szerkesztője, a beszélgetések szervezője Pintér Zita, a gyakornoki program egyik koordinátora, aki maga is gyakornokként érkezett elsőként a múzeumba. 2021 tavaszán, az első gyakornoki turnus tagjaként kapcsolódott be az intézmény munkájába, majd hamarosan az új stratégia alapján bővülni kezdő munkatársi állomány tagja lett. A Róth Miksa Emlékház és Gyűjteményben ma már segédmuzeológusként, valamint közművelődési szakemberként dolgozik. 

Jegyzetek:
1 A hatodik kérdés az interjúsorozatban egy mindig változó kérdés, amit az előző alany tesz fel a soron következőnek. (szerk.)