#rothmuzeumblog

KÖRFORGÁSBAN: A RÓTH MIKSA EMLÉKHÁZ ÉS GYŰJTEMÉNY KÖZÖSSÉGÉNEK INTERJÚSOROZATA

A tavalyi évben interjúsorozatot indítottunk a blog felületén, amely közösségünk tagjait mutatja be: megismerhetitek, kik tevékenykednek nap mint nap a múzeum fejlődéséért, kik hozzák az új ötleteket, kikkel találkozhattok programjainkon, és kik dolgoznak azért, hogy intézményünk egy fejlődő, izgalmas, sokak számára szerethető hely legyen.

A múzeum munkatársainak és gyakornokainak személyes történeteit, egykori benyomásait, motivációit ismerhetitek meg az írások által, hétköznapjaink meghatározó perceiről olvashattok havonta egyszer. Bízunk abban, hogy a beszélgetések nem csak érdekes olvasmányok számotokra, hanem közösségünk tagjairól készült lenyomatokká is válnak, amelyeket Nikol Fuska gyakornokunk portréfotói tesznek még emlékezetesebbé. 

Nyolcadik interjúnkat Ujvári-Zsiga Lucával készítettük, aki második gyakornoki turnusát tölti nálunk, 2025 tavaszán érkezett a múzeumba. Luca elsősorban a gyermek- és ifjúsági programok iránt érdeklődik: rendszeresen segíti múzeumpedagógiai foglalkozásainkat, illetve családi napjainkat, de aktív tagja a múzeum gyűjteményi csapatának is. Több programot is vezetett már nagyrendezvényeinken, például a tavalyi Múzeumok Éjszakáján és a Budapest Design Weeken, ahol a szecesszió és design témakörében állított össze tematikus tárlatvezetéseket. A blogon, művészetterapeuta végzettségéből adódóan, egy alkotáselemzést is olvashattunk tőle, amely egészen új szempontból mutatta be Róth Miksa Éjszakai táj liliomokkal című alkotását. A Lucával készült interjúból megtudhatjátok mely tevékenységek kapcsolják ki igazán, és melyik film lenne az, amelyet ha tehetne, szívesen kitörölne az emlékezetéből, hogy aztán tiszta lappal újra nézhesse.  

Fotó: Nikol Fuska

Mi hozott téged a múzeumba, és mikor érkeztél a csapatba? Mi az első emléked velünk kapcsolatban? 

2025 tavaszán érkeztem, munkakeresés közben találtam rá a gyakornoki programra. Múzeumpedagógiával szeretnék foglalkozni, de akkor még nem volt tapasztalatom, és úgy láttam, ez egy remek lehetőség lenne arra, hogy kipróbáljam. A múzeumok világa régóta vonz és nagyon tetszett, hogy itt az érdeklődésemtől és motivációmtól függően bármibe belekóstolhatok.

Az első emlékem az, hogy egyből nagyon otthonosan éreztem magam a múzeumban, és mikor Dóri és Zita meséltek a programról, nagyon elkezdett dobogni a szívem, mert úgy éreztem, ez pontosan az, amire vágyom. Nagyon boldog voltam, mikor megkaptam az emailt, hogy bekerültem a csapatba.

Fel tudnál idézni egy olyan maradandó múzeumi élményt, szituációt vagy eseményt, amely során valami újat tanultál? 

Általában minden programon tanulok valami újat, nehéz egyet kiválasztani. Talán az elméleti alkalmak során volt egy olyan érzésem, megértettem, hogyan működik egy múzeum, hogyan épül fel és milyen sokféle funkciót tölt be.

Egy másik meghatározó élményem magával a gyakornoki programmal kapcsolatos. Épp a második turnusomba léptem ősszel és mivel elég elfoglalt és stresszes voltam, elég rosszkedvűen ballagtam a múzeum felé. Pár órával később fütyörészve és teljesen feltöltődve távoztam és nem is értettem, hogyan lehetett rossz kedvem. Akkor gondolkodtam el azon, milyen sokat tud adni, ha az ember önkéntes munkát végez, és olyan emberek között lehet, akik szintén szeretetből végzik ezt a munkát. Szerintem ez mindenkinek meg kellene tapasztalnia.

Ha beszélgethetnél egy már nem élő „legendával”, legyen ő alkotóművész, történelmi személy vagy író, ki lenne az?

Aki először eszembe jutott, Buddha volt, aztán Bertha Pappenheim és Jézus. A kedvenc művészeimmel nem szívesen beszélgetnék, úgy érzem, velük folyamatosan kommunikálok, amikor az alkotásaikat tanulmányozom vagy az írásaikat olvasom. Bertha Pappenheim-et (fedőnevén Anna O.) megkérdezném arról, hogyan történtek a dolgok Josef Breuer-ral és Freud-dal. Jézus véleményére kíváncsi lennék arról, hogyan állnak a dolgok most a világban. Buddhával pedig, azt hiszem, csak hallgatnék egy nagyot, és próbálnám megfogalmazni a megfelelő kérdést.

Mivel töltöd a szabadidődet, mi kapcsol ki igazán? 

Nagyon szeretek úszni, vagy csak a víz tetején lebegni és nézni az eget vagy az uszoda gerendáit. Nagyon megnyugtató, hogy nem hallok mást, csak a vizet, a lélegzetemet, és ha szeretném, akkor sem érem el az okostelefonomat. Nagyon szeretek a víz alatt is tartózkodni, ha módosíthatnék valamit a testemen, kopoltyúkat kérnék. Jó lenne egy egész napot eltölteni odalent, és csak úgy lebegni.

Másik kedvenc tevékenységem a kutyusommal való hosszú és céltalan sétálgatás, fűben hentergés és nézelődés, gondolkodás. Ez is hasonló érzés, mint az úszás.

Ha hazavihetnél egy Róth Miksa alkotást a gyűjteményünkből, melyiket választanád? 

Nehéz kérdés. Elég picike az életterem: három testvéremmel, illetve három kutyánkkal osztom meg, szóval azt hiszem, a kandallót választanám. Róth Miksa is a családjának készítette, ha tüzet nem is lehet rakni benne, közösségi helyként, a családi élet központjaként szerintem nagyon illő szimbólum. És mivel nagyon szép műtárgy, azt hiszem, nem dobálnánk rá kabátokat és pulcsikat, mint az összes bútorra a nappaliban.

Amadu kérdezte (1): Ha egy művészeti alkotás (legyen az festmény, épület, szobor, könyv, film/sorozat stb.) emlékét kitörölhetnéd az emlékeidből és újra megnézhetnéd „első” alkalommal, melyik lenne az és miért?

A műalkotásokat, regényeket, zenét többnyire nem tudom megunni. Minden újra olvasásnál találok valami olyasmit egy könyvben, amit előtte nem vettem észre, az épületek minden napszakban, évszakban mások, a festményeket is másmilyennek látom idővel, ahogy változom és mást figyelek, keresek rajtuk.

Amit szívesen elfelejtenék, az a Peter Jackson-féle Gyűrűk Ura trilógia. Akkor jöttek ki ezek a filmek, amikor még kisiskolás voltam és valóban úgy éreztem, hogy ez egy külön világ, amibe bepillanthatok. Ahogyan a természet megjelent ebben a filmben, nagy hatással van rám a mai napig. Sajnos már tíz éves koromban tudtam fejből az egészet, úgyhogy, ha elfelejthetném, hogy újra találkozhassak ezzel az élménnyel, az csodálatos lenne.

+1 Milyen kérdést tennél fel a következő interjúalanynak?
Ha beköltözhetnél egy napra a Róth házba, annak bármelyik periódusában, mikor költöznél be és hová?

A KÖRFORGÁSBAN interjúsorozat mentora, szerkesztője, a beszélgetések szervezője Pintér Zita, a gyakornoki program egyik koordinátora, aki maga is gyakornokként érkezett elsőként a múzeumba. 2021 tavaszán, az első gyakornoki turnus tagjaként kapcsolódott be az intézmény munkájába, majd hamarosan az új stratégia alapján bővülni kezdő munkatársi állomány tagja lett. A Róth Miksa Emlékház és Gyűjteményben ma már segédmuzeológusként, valamint közművelődési szakemberként dolgozik. 

__
Jegyzetek:

1 A hatodik kérdés az interjúsorozatban egy mindig változó kérdés, amit az előző alany tesz fel a soron következőnek. (szerk.)