1865-ben született Róth Miksa, hazánk egyik legfontosabb iparművésze. Munkássága korszakalkotó, műveinek megszületését azonban nem csupán a művészet áramlatai, de a történelem mérföldkövei is jelentősen befolyásolták. A Róth Miksa Emlékház és Gyűjtemény kiemelt hangsúlyt fektet a történelmi kontextus bemutatására is, így ebben a cikkben most azzal foglalkozunk, milyen is volt az az év, 1865, amikor a később legendává váló mester megszületett.
1865 már egy korszak végének közeledtét jelezte. Visszatekintve láthatjuk már körvonalazódni a reformkor óta megkezdődött, és az 1850–1860-as években is folytatódó társadalmi és gazdasági változások jelentős következményeit. Az igazán érdekes kérdések azonban azok, mely politikai események, társadalmi és gazdasági tényezők tették különlegessé az 1865-ös évet? Milyen az élet ekkor az országban, különösen Pest-Budán? És annak is érdemes utána járni, milyen lehetőségekkel indulhatott az életben egy zsidó családba születő ifjú, Róth Miksa?
Politika, társadalom, gazdaság
1865 – közel húsz évvel a szabadságharc leverése után – a politika terén a közeledés éve volt: titkos tárgyalások zajlottak Deák Ferenc és Ferenc József között a kiegyezés kapcsán, melyek eredményét összegezve jelentette meg Deák Ferenc a Pesti Naplóban az ún. Húsvéti cikkben:
„Egyik cél tehát a birodalom szilárd fennállása, melyet nem kívánunk semmi más tekinteteknek alárendelni. Másik cél pedig fenntartása Magyarország alkotmányos fennállásának, jogainak, törvényeinek, melyeket a sanctio pragmatica is ünnepélyesen biztosít, s melyekből többet elvenni, mint amit a birodalom szilárd fennállhatásának biztosítása múlhatatlanul megkíván, sem jogos nem volna, sem célszerű.”1
A Deák-párt népszerűségét mutatja, hogy az 1865 decemberében tartott népképviseleti országgyűlésen ez a párt és nézete (az osztrákokkal való kiegyezés) volt a legtámogatottabb, szemben a Kossuth-emigráció által hirdetett függetlenedéssel, melyet előbb a franciák és az olaszok, utóbb pedig a poroszok is támogattak, de tényleges segítségnyújtásra nem került sor. Problémát jelentett még az is, hogy Kossuthék közvetlen kapcsolatai (a Határozati Párt tagjainak többségével) megszakadtak a Magyar Királyság területén 1867-re, ami nehezítette függetlenedési céljaik elérését. Ebben a helyzetben tehát úgy látta a hazai politikusok többsége, hogy a kiegyezés lehet a legjobb megoldás.2
A társadalomban és a gazdaságban is nagy változások történtek az 1850-es és az 1860-as években, ugyanis a jobbágyfelszabadítások nyomán a feudalizmust felváltotta a tőkés gazdálkodás, és a társadalom elindult a polgárosodás útján. A céhek továbbra is léteztek, de befolyásukat már korlátozta, és a szabad iparűzést biztosította az 1859-es iparrendtartás, melynek révén megnőtt a kisiparosok száma, és a céhek egy része átalakult ipartársulatokká.3 Egyre inkább elterjedtté váltak a gyárak, aminek következtében, az 1850-es évektől kezdődően, nagy számban vándoroltak be munkások a fővárosba, a Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia területeiről, valamint külföldről (főként Németországból).4
A mezőgazdaságban is fejlődést tapasztalhatunk, megjelent például a cséplőgép, a nyomásos gazdálkodás helyett pedig a talajváltó gazdálkodást5 kezdték el alkalmazni. Feltűntek az ún. kapásnövények is, mint a burgonya és a kukorica, melyek fogyasztói elterjedése lehetővé tette a gabona nagyobb mennyiségű exportját. A mezőgazdaság e tényezőknek köszönhetően egy jövedelmező szektorként volt értékelhető a korszakban, például a nagykereskedők számára, akiknek így lehetőség mutatkozott tőkefelhalmozásra, és ezáltal más szektorokba, jellemzően az iparba (mint a malomipar, a cukorgyártás) való bekapcsolódásra.
A városokban kialakult nagypolgári réteg jelentős részét a zsidóság tette ki, akiknek általánosságban könnyebb volt a tőkés gazdálkodásra átállni, mint a „korábbi” polgári rétegeknek, akik még céhekben és „privilegizált” kereskedelemben gondolkodtak.6 A zsidóság társadalmi súlya mindezek által nőtt, amit jól mutat az a tény is, hogy 1861-ben már a községtanácsba zsidókat is kineveztek, ami nagy lépésnek számított, hiszen ezt megelőzően választójoguk sem volt, viszont most az udvar egyfajta „bázisként” tekintett rájuk, a városok gazdasági fejlődése szempontjából.7 Az infrastruktúrában jelentős mérföldkő volt a korszakban a vasútépítés és a postaútvonalak kiépülése is, ám a közutak aszfaltozása továbbra is lassan haladt.
Tudomány, életmód és mindennapok
A tudományos élet művelésében nagy előrelépés volt a Magyar Tudományos Akadémia új épületének átadása, amely elkészültéhez egy fél évtized tervezése, szervezése vezetett 1865-ben. Több terv is készült az MTA épületéhez mind magyar (Ybl Miklós, Feszl Frigyes, Henszlmann Imre, Szkalnitzky Antal, Gerster Károly, Frey Lajos), mind bécsi (Heinrich Ferstel), mind pedig külföldi (Leo von Klenze, Friedrich August Stüler) építészek részéről. Végül Stüler8 neoreneszánsz stílusú épülettervét fogadták el, és a munkálatok 1862-ben indultak el Szkalnitzky Antal és Ybl Miklós irányításával. Az új épületbe 1865 tavaszán költöztek be az Akadémia tagjai, ünnepélyes megnyitóját pedig 1865. december 11-én tartották.9
A mindennapok szempontjából fontos jelenség volt, hogy a gyárak10 egyre elterjedtebbé váltak, és fontos kereskedelmi társaságok11 is alakultak. Megkezdődött továbbá a közművek kiépítése is, 1856-ban megindult Pesten a gázvilágítás bevezetése, 1857-ben megépítették az Alagutat, mely a Pest és Buda közti gyorsabb közlekedést biztosította, az 1849-ben felavatott Lánchíd, illetve a dunai gőzhajózás mellett. Az 1860-as évektől az utak aszfaltozása is megkezdődött, a vízellátás viszont rossz volt, kiváltképp Pesten, ami a közegészségügy állapotán sem segített, ám erre a problémára csak 1865 után született megoldás.12
Az 1850-1860-as években a bérházak építése, bővítése is nagymértékben megindult, viszont nem tudta felvenni a tempót a bevándorlóhullámmal, ezért voltak olyan pesti kerületek (Budára kevésbé települtek be), ahol túlzsúfoltak voltak a lakások (pl. Terézvárosban13).14
De a lakóházak mellett a társasági élet egy régi-új színtere is létrejött 1865-ben, ugyanis átadták a Pesti Vigadó (a régi Redoute15, amit 1849-ben az osztrákok leromboltak a budai Várat védve) új épületét, mely Feszl Frigyes tervei alapján készült. Az első hivatalos bált 1865. január 15-én tartották meg benne.16
1865. december 26-án egy ilyen, már folyamatos fejlődésnek induló Pest-Budán, azon belül is a Terézvárosban született Róth Miksa egy zsidó családba. Anyja Duller Mária, apja pedig Roth Zsigmond üvegfestő mester volt. Mesterségét édesapjától, Roth Sámueltől tanulhatta meg, aki maga is ezzel foglalkozott. A későbbiekben pedig láthatjuk, hogy e mesterség tovább öröklődött a családban, ugyanis Róth Miksa is ezt a területet választotta magának, mi több, zseniális szintre fejlesztette később.17
Ha pedig arra a kérdésre kell választ kapnunk, hogy milyen esélyekkel indult 1865-ből nézve Róth Miksa az életben, úgy a fentiek alapján megállapítható, hogy jó lehetőségei voltak, hiszen származása miatt ekkoriban kevésbé érhették hátrányos megkülönböztetések, hiszen a zsidóság társadalmi súlya jelentős volt, illetve az üveges mesterséget – ami nem volt gyakori Magyarországon – kitanulva, és új innovációkat hozva nagy ismeretségre, és népszerűségre tehetett szert, ami aztán a későbbi évtizedekben nagyrészt be is igazolódott. Ám Róth Miksa életének fordulatos, néha tragikus, sokszor sikeres időszakai csak ezután kezdődtek.
1 Pesti Napló, 1865. április 16.
2 Az önkényuralom kora (1849–1867). In: Magyarország története a 19. században. Szerk. Gergely András. Bp. 2003. 279–326. 323–324.
3 Az önkényuralom kora i.m. 297.
4 Csorba László: A folyamatos gyarapodás időszaka: 1815–1873. Budapesti Negyed 6. (1998 nyár-ősz) 2–3. sz. 62–105. 67.
5 A nyomásos és a talajváltó gazdálkodás között a fő különbség, hogy az utóbbinál nincs ugar (pihentetett föld), ezáltal a termőföldeket jobban ki tudták használni, több növényt tudtak termeszteni.
6 Az önkényuralom kora i.m. 299.; Csorba László: A folyamatos gyarapodás időszaka i.m. 97.
7 Vörös Károly: A budapesti zsidóság két forradalom között 1849–1918. In: Uő: Hétköznapok a polgári Magyarországon. Bp. 1997. 187–205. 192.
8 Friedrich August Stüler (1800–1865) német építész, a berlini Építészeti Akadémia tanára. Az MTA-n kívül számos európai épületnek volt a tervezője (pl. a berlini Neues Museum, a svéd Nemzeti Múzeum, a Königsbergi Egyetem vagy a schwerini kastély). (Sisa József: A Magyar Tudományos Akadémia. Séta a székházban. Bp. 2015. 11–12.
9 Sisa József: A Magyar Tudományos Akadémia i.m. 7–13.
10 Ebben a korszakban működő gyár volt például a Ganz-gyár, az Óbudai Hajógyár, a Pesti Cukorfinomító Gyár, a Terézvárosi Magyar Királyi Dohánygyár, a Józsefvárosi Gázgyár, a Dreher-gyár, a Schlick-féle Vasöntöde és Gépgyár vagy a Goldberger-textilgyár (ahol 1857-ben látogatást tett Ferenc József császár és felesége, Erzsébet császárné).
11 Ilyen kereskedelmi társaság volt például a Pesti Lloyd Társulat (1851).
12 A rossz vízellátás miatt 1866-ban kolerajárvány tört ki Pesten, ennek következményeként, és hogy megelőzzék a járvány újbóli kialakulását, felkértek 1867-ben egy angol mérnököt, Lindley-t, hogy tervezze meg Pest vízművét, a tervek elkészültek, de megvalósítani csak a Belváros és a Lipótváros egy részén sikerült pénzhiány miatt. A vízmű végleges kiépítésére végül 1872-ben került sor. (Bácskai Vera: Budapest története 1686–1873. In: Bácskai Vera – Gyáni Gábor – Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig. Várostörténeti tanulmányok 6. Bp. 2000. 77–124. 120.)
13 Terézváros 1777-ben jött létre, és ekkor még a későbbi Erzsébetváros is a részét képezte, mely 1873-tól vált önálló városrésszé. (Buza Péter – Mészáros György – Ráday Mihály: Budapest teljes utcanévlexikona. Bp. 1998. 49.)
14 Bácskai Vera: Budapest története 1686–1873 i.m. 119–124.
15 „Redoute, Redout, Redut: Az olasz eredetű szó (ridotto) hozzánk francia közvetítéssel érkezett, Európa-szerte így nevezték a táncmulatságoknak helyet adó épületeket.” (Holló Szilvia Andrea: A Pesti Vigadó: tündérpalota a Duna partján. Bp. 2014.18.)
16 Holló Szilvia Andrea: A Pesti Vigadó i.m. 29.; 32.; 39.
17 Fényi Tibor: Róth Miksa üvegfestményei: a historizmustól a szecesszióig. Bp. 2016. 7.; 13–15.
