Művészek, mecénások, civil műkedvelők: 1865 egy igen érdekes korszakhatár a magyar történelemben, de vajon a művészetben is? A kiegyezést megelőző és előkészítő időszak, amely egyben Róth Miksa születésének éve, a képző- és iparművészet terén is izgalmas időszakként hatott.
A Képzőművészeti Társulat igazgatóválasztmánya 1863-ban1
1849-től kezdődően a bécsi hatalom azon munkálkodott, hogy megfossza a magyarokat sajátos nemzeti létüktől. Kérdés, hogy ebben a légkörben virágozhat-e a művészet?2 Az egykoron aktív művészetpártoló rendszer a fejedelmi udvarokon keresztül funkcionált, ez azonban 1849 után nem volt működőképes forrás.3
A budai várban az elnyomók ültek, vidéken pedig a főurak éltek elvonulva, és az óriási kivetett adók miatt a művészettámogatás megvalósítása igen nehéznek bizonyult. Az eladósodás és vagyonelkobzás mellett, a korszakban kolera-járvány dúlt, és az országszerte pusztító árvizek folyományaként elpusztult a termés, a skorbut-járvány is terjedt. A sok megrázkódtatás ellenére az emberek összefogtak a művészetekért, és tovább pártolták azt, legjobb tudásuk szerint.4
A korszakban jellemző, hogy főnemesek támogattak még ismeretlen, fiatal művész palántákat, és segítették művészeti tanulmányaikat. Előfordult, hogy kisebb társaságok is összeálltak, mint például a bécsi magyar technikushallgatók, akik Izsó Miklóst pártfogolták müncheni tanulmányaiban. Munkácsy Mihálynak pedig Szamossy Elek adott iránymutatást, mi több, a művészeti nevelésen felül, minden mással is ellátta, amely háttér nagyban hozzájárult a művész pályájának elindulásához.5
Az osztrák kormány tiltása ellenére egyre több közadakozás indult meg a magyar művészetért, így sikerült megvásárolni több képet is közintézeteink részére. Orlai Petrics Soma Kazinczy és Kisfaludy első találkozása című képét Nádasdyné Forray Júlia grófné közadakozásból befolyó pénzen tudta megvásárolni, amit a Tudományos Akadémiának ajándékozott. Adományként jutott a Nemzeti Múzeum a Búsuló Juhász című Izsó Miklós alkotáshoz is.6 A művészek maguk is visszaadtak a köznek: Zichy Mihály Krisztus levétele a keresztről című képét ajándékozta a Nemzeti Múzeumnak, Madarász Viktor pedig a Thierry Amadéról készült művét adta át a Tudományos Akadémiának.7
A korszak európai szinten megjelenő szellemi mozgalma a romantika volt. A múltba vágyódás az összes művészeti formára jellemző volt a korszakban: tárgyuk a középkori legendák újraélesztése a romantikának megfelelő, kötetlenebb stílusban.8
A provizórium idején a keserű múlt emlékei, a terror, a cenzúra és a különféle tiltások vetettek árnyékot a szabad művészi alkotásra. Ugyanakkor pont ezekből tudtak a művészek ihletet meríteni alkotásaikhoz.9 Nem véletlen, hogy 1865 környékén a történeti témák preferálása a jellemző. Henszlmann Imre 1840-ben megfogalmazta az Athaneumban, hogy “Van oly nép, melly könnyen ellehet nélkölük, de nemzetünknek, melly történeteivel dicsekszik és örömmel tekint vissza hajdani napjaira, nemzetünknek történeti festész és szobrász kell.”10
A XIX. századi képzőművészek témaválasztásában Attila alakja mellett a tatárjárás és törökdúlás eseményei adták a fő ihletet. Mátyás királyt is előszeretettel ábrázolták, akinek alakjából lehetett erőt meríteni, hiszen volt már másképp is, és ismét eljöhet a dicső kor a magyaroknak.11 A képzőművészeket még a lázadó hősök toposza vonzotta, akik felkeltek az elnyomó uralkodók ellen. Ezek a témák az “érzelmes történetfelfogás” részét képezik.12 Dózsa György alakja pedig Madarász Viktort ihlette meg. A művész a Zrínyi család tetteit is feldolgozta az 1850-es és 1860-as években.13 A történeti festészet kompozícióját tekintve klasszicista, romantikus stílus elemekkel keveredik, mindez pedig akadémikus előadásmódban van közvetítve.14
A korszakról elmondható, hogy igen gazdag művészeti értékekkel bír és véleményem szerint, külön kiemelendő, hogy páratlan mértékű társadalmi összefogás és támogatás övezte a művészetpártolást.
1 Lyka Károly: Nemzeti romantika. Magyar művészet 1850-1867. Bp. 1982. 47-49.
2 Lyka Károly: Nemzeti romantika. Magyar művészet 1850-1867. Bp. 19822. 5.
3 Lyka Károly: Nemzeti romantika. i.m. 5.
4 Lyka Károly: Nemzeti romantika. i.m. 5-6.
5 Lyka Károly: Nemzeti romantika. i.m. 7-8.
6 Lyka Károly: Nemzeti romantika. i.m. 7.
7 Lyka Károly: Nemzeti romantika. i.m. 8.
8 Lyka Károly: Nemzeti romantika. i.m. 44-45.
9 Lyka Károly: Nemzeti romantika. i.m. 101.
10 Cennerné Wilhelmb Gizella: A történeti festészet ábrázolási típusai. In: Művészet Magyarországon 1830-1870. Szerk. Szabó Júlia, Széphelyi F. György. Bp. 1981. 48.
11 Lyka Károly: Nemzeti romantika. i.m. 102.
12 Cennerné Wilhelmb Gizella: A történeti festészet ábrázolási típusai. i.m. 48.
13 Cennerné Wilhelmb Gizella: A történeti festészet ábrázolási típusai. i.m. 49.
14 Cennerné Wilhelmb Gizella: A történeti festészet ábrázolási típusai. i.m. 50.
Felhasznált irodalom:
Lyka Károly: Nemzeti romantika. Magyar művészet 1850-1867. Bp. 1982.
Cennerné Wilhelmb Gizella: A történeti festészet ábrázolási típusai. In: Művészet Magyarországon 1830-1870. Szerk. Szabó Júlia, Széphelyi F. György. Bp. 1981. 47-57.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.